Cartier: Must

A parfüm parancsa

Egy rövid angol szó,amely úgy csap le,mint egy parancs (jelentése "kell" vagy "kötelező"),egy márkanév,amely a luxus jelképe és a fás-keleties illat,amely nem maradhat észrevétlen: az 1981-ben piacra dobott Must jelentős hatást gyakorolt a maga korára.Az 1970-es évek elején jelenik meg a francia köznyelvben az angol szó,jelentése körülbelül 'az,ami a legjobb'.Ha egy cég nagy tekintélyre tett szert ötvösként mint legendás ékszerek és karórák alkotója,természetes,hogy a parfüm is helyet kap ebben a kiváltságos univerzumban,amelyben a legnemesebb anyagokkal dolgoznak.A Cartier tehát -a Van Cleef & Arpels,a Boucheron,a Tiffany vagy a Bulgari példájára- úgy döntött,hogy legendás pályáján egyesíti a parfümöket és ékszereket.A Must jól illik az energikus egyéniséghez,tetszik a nőknek: ha nem is a végzet asszonyainak,de azoknak annál inkább,akiket elragadtatásba ejt az anyagok szépsége,a formák szigorúsága és tisztasága.Nem tudunk ellenállni annak,hogy párhuzamot vonjunk a Must és Louis Cartier pompás ékszerei között: a művész elképesztő állatseregletében a szkarabeuszok és flamingók mellett a zafírokból és briliánsokból készült párduc is egy valóra vált álom.A Mustben vonzó szövetségre lép a jázmin,bolgár rózsa,bergamott és narancsvirág,ugyanakkor színre lép két másik "hozzávaló",amely megvadítja a harmóniát: a két állati jegy,a szürke ámbra és a tibeti pézsma.A vágykeltő ámbra,amely kéjes forróságot kölcsönöz a parfümöknek és a nem kevésbé diadalmas pézsma,amely csaknem erotikus feszültséget ébreszt- a Must vitán felül olyan vadállati illatfelhőt áraszt,amely tetszik az erős karakterű nőknek.Ami az ékszerész flakonjának aranytokját illeti,tökéletesen érzékelteti a benne foglalt parfüm gazdagságát.

A vadállati testesség és gazdagság,hozzá a parfümöt tartalmazó,fényűző öngyújtóhoz hasonlatos flakon nagyban hozzájárult ahhoz,hogy a Must immár jó harminc éve a nagy francia parfümök között szerepel.

A parfüm történelme: Távol-Kelet,Görögök,Róma,Közép-Kelet

A Távol-Kelet és a ritka parfümök
Eredetileg,akár a Közel-Keleten,a parfümök Indiában is szigorúan vallási célokat szolgáltak,de hamarosan elterjedt a világi felhasználás is: a parfümös fürdők,kencék és füstölők révén az indiai ember és környezete nehéz illatokat árasztott.A Gangesz partján különleges lepárlókban készültek az áldozati illatszerek,amelyeket megidéz a Kámaszútra,de azt is tudjuk,hogyan mosták le az istenek szobrait szagos vízzel.A nők hosszú órákat töltöttek illatos fürdővízben,mielőtt megkenekedtek volna rózsaolajjal,a gyász vagy búbánat legfőbb jele pedig az volt,ha nem illatosították magukat.
Kínában Fu-hszi (i.e.2852-2737) császár könyve,több mint kétezer évvel időszámításunk előtt,szabályozza a parfümök használatát: a finomabb hölgyek válasszák a jázmin kivonatát,a lila akác és ibolya párlatát.Japánban a hagyomány szerint a parfümöt nem szórják közvetlenül a testre,mégis illatfelhő kísér minden mozdulatot,mivel az öltözékeket aromás,fűszeres zacskókkal,a kimonókat füstöléssel szagosítják és a ruha övében illatot árasztó masszát hordanak az inro elnevezésű,gyöngyház- vagy fémberakásos kis tartóban.

Az ókori Görögország és a parfümök mágiája
A kozmetikumok használata egyiptomi hatásra terjedt el Görögországban,de a görögök voltak azok,akik a fűszerekhez,gyantákhoz és balzsamokhoz hozzáadták a virágok olaját: ez az első történelmi fordulat a parfümgyártás technikájában.A maceráció (olajban vagy folyékony zsírban történő kivonás) műveletét rózsa-,liliom- és ibolyaeszencia készítésére alkalmazták.Emellett tovább élt az égő illatszeráldozat gyakorlata is,különösen a csatában elesett hősök tiszteletére.A rituális alkalmazás nem akadályozta meg a görögöket abban,hogy a parfümöket világi örömforrásnak is tekintsék: a lakomák illatfelhőben úsztak,virágeső hullott és parfümök párologtak a kő- vagy fémvázában.Ám az is igaz,hogy az illatszergyártás Görögországban elsősorban az orvostudomány része volt.Hippokratész illatos fürdőkkel és masszázzsal,valamint aromás anyagokkal kezelt bizonyos nyavalyákat,innen ered az aromaterápia mai tudománya,valamint a gyógyításra használt növényi kivonatok alkalmazása.

Róma és a parfümorgiák
A rhodion (rózsa),melinum (birs),metopium (keserű mandula),narcissium és különösen a sáfrányból készült crocinus vetélkedtek a római szépasszonyok kegyeiért.A hölgyek kedvelték az összetett illatokat is.Néró a feje búbjától a saruja talpáig parfümözte magát,a lakomákon rabszolgák permetezték illatszerekkel a résztvevők fejét,Heliogabalus rózsavízáradattal borította vendégeit.Úgy mondják,amikor Kleopátra elhagyta Marcus Antoniust,a gályák vitorláit édes parfümökkel itatta át,hogy a szél szerelméhez vigye az illatot.
És amikor Poppea meghalt,a legenda szerint Néró több tömjént füstöltetett el érte,mint amennyit Arábia tíz év alatt termelt.A rómaiak elsősorban abban jeleskedtek,hogy tökéletesítsék a görögöktől örökölt parfümgyártási eljárásokat: alkalmazták az illatosítást (virágszirmokat borítottak vékony zsírrétegre,ez átveszi az illatot),a macerációt (meleg zsírban vagy olajban vonták ki az illatanyagot) és a sajtolást.A parfümök iránti rajongás Róma hanyatlása idején érte el tetőpontját.Még a házak küszöbét is szagos vízzel mosták,hogy szerencsét hozzon,a csaták előtt pedig a harci jelvényeket illatosították.Ám a barbárok betörése feledtette Európában ezt a hallatlan fényűzést.

Napkelet kincsei
Az arabok és a Közép-Kelet népei,akik mesterei voltak a fűszereknek és az illatos fűszereknek,a parfümöket ugyanolyan becsben tartották,akár a drágaköveket.Jelentősen hozzájárultak az illatszergyártás fejlődéséhez -nem csupán azért,mert ők hozták be Spanyolországba a pótolhatatlan jázmint,amelynek Grasse is köszönheti felvirágzását a 16.században-, hanem elsősorban azért,mert ők találták fel a desztillációt.A retorta és a lombik (arabul al-ambik, 'a csésze') alkalmazása lehetővé tette az alkohol felhasználását,amely azóta a modern parfümkészítés kizárólagos oldószerévé vált.Ez a második nagy fordulat a parfümgyártás történetében.A harmadik az 1830-as években,Franciaországban következik be,amikor megjelennek a vegyészetben a szintetikus illatanyagok.A gumigyanták és gyanták hidrodesztillációja (desztillált esővízben történt megtisztítása) ugyancsak az arabok találmánya.A parfüm megszentelt jellege Rómában és Keleten fokozatosan elhalványult,amint a szépség és a csábítás mindennapos szolgálatába állt.Ám Európában a késő középkorban visszaszorult az illatszerek használata,a vallási kultuszhoz kötődő tömjén kivételével.A keresztesek vezetik be újra a test illatosítását.A háremek bódító felhői és a fűszerek lassacskán győzelmet aratnak a szigorú északi elvek felett.

Caron: Pour un homme

A fényűzés és merészség jelképe

A számos nagynevű parfüm közül,amely a Caron márka hírét megalapozta,talán az egyik legjelentősebb a Pour un homme.Az 1934-ben megjelent,finoman vaníliás levendulavizet éppen "egy férfinak" ajánlani nagyon is merész ötletnek tűnt akkoriban.A 19.század elejétől,amikor megindult a francia parfümgyártás fellendülése,a férfiillatok között szóba sem jöhetett más,mint tiszta,egyszerű,frissítő parfümök,amelyekben mély moha-,cedrát- és páfrányos aromák uralkodtak,esetleg sima kölni vagy a tiszta levendulavíz,ámbrás,virágos vagy pézsmás felhangok nélkül.Ezért a Pour un homme igazán váratlan fordulat: a háború előtt az első olyan parfüm,amely új olfaktív irányokba kalandozik,amelyek idáig kizárólag a nők számára voltak fönntartva.Van-e kéjesebb,álmodozóbb,édesebben egzotikus egyszóval nőiesebb- illat,mint a vaníliáé? Ezt az aromát azonnal fölfedezzük példul Molinard híres Habanitájában.A megalkotás óta változatlan Pour un homme-nak sikerült a mesterfogás: összeházasította a legfrissebb levendulákat az ámbra,pézsma és vanília vadul szenvedélyes hármasával.Maurice Rheims Caronnak szentelt könyvében mindjárt elöljáróban leszögezi,hogy a Pour un homme mindenekelőtt "korszerű parfüm marad,ezt illatának,valamint talán üvege alakjának köszönheti" a négyzetes,ám lekerekített vállú,kiegyensúlyozott formájú flakonnak,amely -akár az 1930-as évek bútorai- a fényűzést és merészséget,a letisztult vonalakat és kifinomultságot jelképezi.

Az első parfüm,amelyet férfiaknak szántak.Az egyszerű vonalú üvegbe rejtett illat utánozhatatlan harmóniában elegyíti a legfinomabb természetes levendulát az ámbrás,fás alapokkal,szívjegyéből pedig vanília árad.

Caron: Nocturnes

A mély érzelem illatfelhője

A Caron márkajelzés mögött kirajzolódik Ernest Daltroff,a zseniális alkotó arcéle,aki előbb olyan tekintélyes parfümöket készített,mint a Narcisse noir,a Tabac Blond,a Nuit de Noel,a Bellodgia és a Fleurs de rocaille.Miután az alapító az Egyesült Államokba emigrált a háború kitörése elől,a cég világhírűvé vált és megalkotta a Poivre,az Oret Noir,az Infini és a Nocturnes nevű parfümöt.A modern parfümgyártás e sarokkövei az 1910-es évektől napjainkig az úttörő Daltroffnak köszönhetik utánozhatatlan értékeiket.A tervező éppen a 20. század elején,harmincévesen szállt be a luxusillatszer-iparba.Előbb vett egy kis üzletet Asniéres-ben és kitalálta a minden nyelven könnyen kimondható Caron márkanevet,majd cége székhelyét áthelyezte a párizsi rue de la Paix-re.A parfümök iránti érdeklődése gyermekkorából ered,amikor szüleivel többször is Dél-Amerikában utazgatott.A trópusi illatok és az édesanyja által kedvelt,mámorító parfümök emléke maghatározó élménye maradt akkor is,amikor kiderült,hogy tehetséges vegyész,egyben választékos ízlésű esztéta,aki rajong az irodalom iránt.Daltroff ugyanakkor remek szervezőnek bizonyult üzleti ügyekben,cégét felvirágoztatta és a tengerentúlon is sikeresnek mutatkozott.A Caron púderek kibocsátása jelentősen hozzájárult hírnevéhez.
Az elegáns és kihívó Narcisse noir,amelyet 1911-es megjelenése óta fő műként ünnepeltek,kirobbanó sikert ért el.A szantál és vetiver érzéki szövetsége a pompás kristályflakonban igazi szenzációnak számított és még a hollywoodi csillagokat is elkápráztatta.Egy csapásra kijelölte a "Caron-stílust": forró,fűszeres,keleties parfümök estélyi ruhákhoz és nercbundákhoz.1981-ben a Nocturnes ismét visszatér ehhez az ámbrás-virágos-fás parfümcsaládhoz.Rózsa,jázmin,koszorúfutóka és ilang-ilang árad a fás,fűszeres,forró,ámbrás csokorból,amelynek illatfelhője igen mély érzelmeket ébreszt.
A Nocturnes feketébe burkolt,aranyvirággal díszített flakonja (amelyet az a Pierre Dinand tervezett,aki egyebek mellett Balmain Ivoire-ját vagy Paco Rabanne Calandre-ját) a szecesszió legpompásabb alkotásai közé tartozik.
Ma az avenue Montaigne-en Caron üzletének szürke és aranyszínű,fényűző és érzéki berendezése szolgál díszletül az áruba bocsátott tizenkét eredeti parfümnek,amelyet Baccarat-kristályvázából mernek ki egy bronzserleggel,hogy a vevő kívánságára olyan üvegbe töltsék,amelyeket 1927 óta gyártanak."A cég fennállása óta száznál is több parfümöt készítettünk -említette Sandy Bertrand,a Caron-parfümök elnök asszonya. -Miért ne újítsunk föl néhányat közülük,ha már megőriztük a recepteket? "
1982-ben,a századelő választékos parfümszalonjainak mintájára berendezett üzlet megnyitása után egyhangú volt a vélemény: a parfümbolt híven sugározza azt a fényűző szellemet,amelyet Ernest Daltroff és Félicie Vanpouille volt képes formába önteni.Utóbbi 1949-ben tervezett egy díszüveget az Or et Noirnak,amelyet a Baccara készített el: a flakont aranylemez borította,teljesen eltakarva a kristályt,amely így fölöslegessé vált.....
A Caron napjainkban több mint harmincféle parfümöt kínál,valamennyi kivételesen gazdag,tökéletes illatkompozíció és remekmívű üvegekben árulják