Később az ember dicsőíteni akarta önnön hatalmát,s arra vágyott,hogy hasonlítson a mennyei istenségekhez.Már a legrégebbi vallások hívei is fűszeres anyagokat égettek az istenek tiszteletére.Úgy hitték, az ég felé gomolygó,illatos imák csillapítják az istenek haragját és magasztalják hatalmukat.A parfüm szent volt,csak később vált ékességgé,a világi csábítás eszközévé.Gyógyító erőt is tulajdonítottak neki,védőpajzsul szolgált a fertőzések ellen.Ám hamarosan a testi tökély,a szépítkezés,a csábítás legbiztosabb fegyverének tekintették.A parfüm a vallástól az orvoslásig,az egészségtől a szépségig az élet és a túlvilági hit része lett,az álmok,a vágyak és az emlékezet szolgálatába állt.Az illatszereket valaha templomok mélyén alkották meg,ahol falfeliratok őrizték a tudós formulákat,később patikusok foglalták írásba a recepteket.
A halhatatlan illatok -valódi művészek lángelméjének köszönhetően- mára az haute couture és a luxusipar káprázatos ékességeivé váltak.
Egyiptom földje,ahol a parfüm az úr
Az egyiptomiak már több mint ötezer éve illatszereket égettek Ré,a napisten tiszteletére: napkelte idején növényi olajokat és gyantát,amikor az égitest delelőre ért,mirhát és balzsamfa nedvét,napnyugtakor gondosan összeállított illatelegyeket.Minden múmiát illatszerekkel és különleges balzsamokkal kezeltek.A Ptolemaeusok uralkodása idején Alexandriában dolgoztak a leghíresebb parfümkészítő műhelyek,amelyekbe Arábiából,Perzsiából,Kínából és Indiából szállították az alapanyagot.Indiából érkezett a hírneves nárdus,egy fűféle kesernyés illatú,aromaanyagokban gazdag olaja,amely a középkor végéig fő szerepet játszott.A leginkább használatos egyiptomi parfümök illatos olajat tartalmaztak.Az egyiptomi nemesek és az uralkodócsaládok fiai tékozló bőségben használták a kenőcsöket és balzsamokat.
Ánizsból,fahéjból,borsmentából,rozmaringból,ciprusból és citromból keverték az egyiptomi illatszereket.S ne feledkezzünk meg a gyantákról,amelyek megfelelő állagot kölcsönöztek a készítményeknek: erre használták a mekkabalzsamot,storaxot (zsidó tömjént),galbanumot és benzoét.
egyiptomi illatszeres-üvegcsék
A zsidó nép,amelynél a parfüm a jelkép
Az illatszergyártás kifinomult művészetére az egyiptomiak képezték ki rabszolgáikat,a zsidókat.Amikor a zsidó nép száműzetésbe vonult,magával vitte a recepteket és az illatszereket,amelyek használatát a Tóra is előírta.Így olvashatjuk az Exodusban: "Monda ismét az Úr Mózesnek: Végy fűszereket...És csinálj belőlük füstölő szert...,tiszta és szent legyen az...És a füstölő szer,amelyet készítesz,az Úrnak szentelt legyen előtted; annak mértéke szerint magatoknak ne csináljatok." ( 2 Móz.30,34-37.) A zsidó nép megkülönbözteti az "illatok illatát" különösen a tömjént a világi célra használt,elterjedtebb parfümöktől.A drága és ritka parfümök a csábítás veszedelmes fegyvereivé váltak: Judit egész testét beillatosítja,mielőtt megjelenne Holofernes színe előtt,Ruth megkenekedik,hogy elnyerje Boáz kegyét.Plinius szerint az első parfümös ládikó,amelyet történelmi források említenek, III.Dareiosz Kodomanosz perzsa királyé volt,akire a gaugamelai csatában Nagy Sándor vereséget mért.Az i.e.7.században Babilon,Ninive és Karthágó volt az illatszergyártás fő központja.Az illatos arab gyanta,a kínai kámfor és az indiai fahéj kereskedelme gyümölcsöző üzletté vált,míg a kis-ázsiai civilizáció fellegvárai,Perszepolisz és Palmira egyre inkább vonzódtak a kifinomultabb illatok,a cédrus,a mimóza,a jázmin,a rózsa és a liliom iránt.Amikor pedig a gyermekisten megszületett Palesztina földjén,a napkeleti bölcsek aranyat,mirhát és tömjént vittek neki ajándékba,a szemük előtt lejátszódó csoda hármas természetének illatos jelképeként: az egy személyben megjelenő király,Isten és ember előtt hódoltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése