Chanel: Cuir de Russie

A leggyönyörűbb bőrös illat

A bőrös illatcsalád a parfümök között meglehetősen egyedi kategória.Nem csupán azért,mert kevés -mindössze tizenkét- tagja van,szemben a virágos vagy ciprusos illatokkal,hanem főként azért,mert különleges,úgynevezett "száraz" illatok jellemzik: nevezetesen "füstös" nyírfaeszenciákból és dohányból állítják össze,s gyakran adnak hozzá fűszeres,ámbrás jegyeket.
A parfümcsalád fő képviselői közül említsük meg a Tabac Blondot,amelyet a Caron jegyzett 1919-ben,vele indul ez az irányzat.Ezt a férfias (szőke dohány) nevű parfümöt tulajdonképpen dohányzó nőknek szánták,akik felfedezhették benne a friss,könnyű fás,sőt ópiumos illatokat,a korabeli cigaretták jellemző aromáit.A Tabac Blond volt az előfutára minden későbbi bőrös parfüm utolérhetetlen példaképének,a Cuir de Russie-nek,amelyet a Chanel adott ki 1924-ben. ( Ezután jelenik meg a Lanvin Scandalja 1932-ben,majd az Ombre de nuit,egy virágos-bőrös illat az Ungarótól 1993-ban,a férfiaknak a Guerlain híres Derby családja 1985-ben,végül pedig Hermés Bel Amija 1986-ban. )Coco Chanel,a felszabadult asszony,aki felszabadítja a nőket,a parfümöt életfontosságúnak tartja: "Olyan parfümöt kell viselni,amelyet szeretünk,ami a miénk.Ha valahol leteszem a kosztümkabátom,rögtön tudom,hogy az enyém"-mondta.Ugyanaz az Ernest Beaux,aki 1921-ben megalkotta a híres N°5-öt (és ifjúságát Szentpétervárott töltötte),dolgozta ki Coco Chanelnek -aki barátjától,Dimitrij nagyhercegtől sajátította el a jellegzetes illatok iránti vonzódást- a felülmúlhatatlan,barokk ihletésű Cuir de Russie-t,amelyből Jacques Polge merít ösztönzést 1984-ben,amikor a Coco elkészítésén fáradozik.

Ebben az 1924-es,keleti parfümben férfias illatok egyesüléséből születik női illat.

Chanel: Allure

Az elegancia tiszta egyszerűsége

Amint megjelent az 1996-ban kibocsátott,üde parfüm,illatának ragyogó absztrakciójával,azonnal elfoglalta méltó helyét a tíz világelső között."Allure (modor,tartás,kellem),mert ön egyedülálló" -hangzott a jelmondata.És a reklámkampányok mind a mai napig nem sztárokkal vagy topmodellekkel hirdetik: az Allure arcai modern,szép,elegáns,aktív,de ismeretlen nők,akiknek közös vonása az a bizonyos hasonlíthatatlan "kellem". Az 1974-es Cristalle már utat nyitott ezeknek a friss,finom és elbűvölő illatoknak,amelyekben feltűnt a jerikói lonc és a citrusos jegyek harmóniája.Azonban az Allure még ennél is tovább feszíti a szaglás absztrakcióját.Cedrát és mandarin,grasse-i jázmin,aztán magnólia,jerikói lonc és tavirózsa,majd vetiver és vanília- ebből áll a különösen jól sikerült kompozíció,amely méltón képviseli a cég alapelvét: a hagyományokhoz híven megújulni,fenntartani a Chanel-márkát anélkül,hogy megtagadnák örökségét.És mi más lenne a "Chanel-módi",ha nem ez a kifinomultság,éppen ez a tartás,ez a sikk,amelynek köszönhetően Chanel mindig is értette az idők szavát? Éppen a Chanel-stílus alapvető jellemzőit -egyszerű és kifinomult,könnyű és fiatalos,tiszta és elegáns- fedezték fel rajongók ezrei az Allure parfümben,amely tökéletesen illett Chanel kisasszony képmásához,ahhoz a nőhöz,aki egyszerre volt "forradalmi és hagyományhű,kacér és erkölcscsősz,ösztönlény,aki képes volt taktikázni,aki nőnek érezte magát,de férfiként élt,megtestesítve a 20.századi asszonyi sors ellentmondását" -így rajzolta meg portréját Charlotte Seeling La Mode au siecle des créateurs című könyvében.

Chanel: Coco

A barokk teljes varázsa

A hírneves N° 5 és N° 19,a Cuir de Russia vagy a Bois des iles után újabb nagy névvel jelentkezni szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnhet.Mégis,1984-ben,amikor Jacques Polge és csapata kibocsájtja a Cocót ( ez a híres divatház első parfümje Gabrielle Chanel 1971-ben bekövetkezett halála óta),a tisztelgésképpen a Mademoiselle becenevét viselő illat rögvest kivételesen elegáns,fényűzően modern,ugyanakkor időtálló alkotásnak ígérkezik.A tervezője szerint "a Chanel-parfümök családjában kétféle meghatározó hangnem vonul végig,amelyek látszólag vetélytársak,mégis egymást erősítve teremtenek stílust,egyéniséget." Az első a virágos,amelyet általánosan ismertté tett a N° 5,a Gardénia vagy Allure,míg a másik irányzat egy barokk vonulat,amelyet még az 1920-as években fejlesztett ki a Cuir de Russie vagy a Sycomore.
Jacques Polge éppen ezt a buja,szertelen,csaknem bizánci,mindamellett erősen keleties barokk világot fedezte fel újra.A Coco maghatározó jegye a fűszeres harmónia.A virágos illatához messze földről válogatták a hozzávalókat -a Comore-szigetek narancsvirágát vagy az indiai jázmint,ezek frissebbek,gyümölcsösebbek,állatiasabbak,mint a többi-, hogy forrósággal,ritmussal gazdagítsák a parfüm összetételét,amely paradox módon egyáltalán nem virágos.Szimfóniája fás szantál- és a Cuir de Russie-re emlékeztető,bőrös illaton nyugszik,amelyet a Coco is követ az illatoktól felidézett álom és útra hívás bűvöletével.Az illattól a flakonig minden elegánsan megújítva,mégis híven követi Chanel szellemét.

A Coco,amelyet a Mademoiselle rue Cambonon lévő lakosztálya ihletett,felidézi az általa oly szívesen alkalmazott ellentétek szellemét.

Carven: Vétiver

Hervadhatatlan alkímia

Tizenkét évvel a Ma Griffe,a Carven-ház eleven eleganciáját csodásan jelképező bestseller óriási sikere után egy újabb klasszikus,időtálló parfüm születik,amely ugyancsak örökre ehhez a márkához kötődik: a Vétiver."Minden,amit szeretek,zöld- mondta Mademoiselle Carven. -A természet,a fák,a tenger.Nem értettem,miért tartják úgy,hogy a zöld szerencsétlenséget hoz.Később elmagyarázták,hogy a régi időkben ezt a színt egy arzénvegyületből állították elő és a porlepte kastélyokban fiatal lányok hunytak el,látszólag minden ok nélkül,zöld színű kárpittal kitapétázott szobákban..." A Vétiver fittyet hányt a régimódi babonákra,eltökélten zöld és friss,a vetiver illata uralja,amelyet kiemel a citrom és levendula erős kettős jegye.Carven kisasszony ezt a parfümöt -egy választékos,nemes,de természetes és modern illatot- a férjének találta ki.Kirobbanó sikere jó néhány Lanvin,Guerlain,Givenchy vagy Bourjois által jegyzett férfitoalettvizet ihletett (ezeket persze használták olyan hölgyek is,akik kedvelik ezt a különleges illatjegyet),amelyet szintén Vétiver vagy Vétyver névre kereszteltek,utóbbi a tamil eredetű szó másik írásmódja.
A parfümgyártás az Indiában,Indonéziában,Réunion szigetén és Haitin termesztet vetiverfű gyökeréből nyeri az illóolajat,amelynek illata fás,nem virágos,mégis egzotikus,átható és nagyon tartós.Réunion szigetén a vetiver gyökeréből legyezőket fonnak,amelyekből a legenyhébb fuvallatra is áradnak az aromás illatok.Indiában finom térelválasztókat fonnak belőle az asszonyok és a nappali forróság idején locsolják,így frissítik és illatosítják a belső levegőt.

Ez volt az első férfiaknak szánt Vétiver 1957-ben és vitán felül ma is az egyik legjobb.

Carven: Ma Griffe

Fényűző és győzedelmes harmónia

Mademoiselle Carven 1945-ben nyitotta meg divatszalonját egy lakásban,amelynek ablakai a Champs-Élysées köröndjére néztek.Addig semmi köze sem volt a divatvilághoz.De -igazán eredeti módon- az a becsvágy fűtötte,hogy kis termetű nőket öltöztessen,akik,akárcsak ő,alacsonyabbak 155 centiméternél.Emellett számtalan menyasszonyi ruhát tervezett.Dominique Paulvé Carvenről írott könyvéből kiderül,hogy a kisasszony álmodta meg Anémone Giscard d'Estaing esküvői toalettjét is,amelyet az ifjú ara Cléves hercegnő (Madame de La Fayette regényhőse) és a 16.századi ruhák iránt tanúsított rajongása ihlette.Carven eleven frissességű,fiatalos vidámságtól áthatott stílusa hamar elismerést vívott ki.Olyan különböző egyéniségű párizsi hölgyeket hódított meg,mint Nicole Courcel vagy Marie-José Nat,Ludmilla Tcherina vagy Véra Clouzot.Ám a Carven-világtól elválaszthatatlan a fiatalos és dinamikus,híres,borsózöld-fehér csíkos kelme,amely mindmáig ezt a divatműhelyt idézi fel.A csinos anyagú,ujjatlan,szűk felsőrészű,bő szoknyás,a derékrészt kiemelő masnikkal készült Carven-ruha elsöprő sikert aratott.
A tervező alig rendezte be divatszalonját,máris összehozta a jó sors egy üzletemberrel,aki azt javasolta,készítse el saját parfümjét.Carvennek azonnal megjelent lelki szemei előtt a Ma Griffe -amely a párizsi parfümgyártás egyik legnagyobb klasszikusává vált és mindig is nagyra értékelték örökifjú varázsát.A háború utáni Franciaország akkoriban még komor díszlete előtt egyszer csak megjelenik a parfümkirakatokban az elbűvölő zöld-fehér csíkos dekoráció,amelyek hátteréből kiemelkedik egy ciprusos-virágos parfüm,egyike azoknak az illatoknak,amelyekről Baudelaire így írt: "Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok, / oboa-édesek,zöldek,mint a szavannák...."(Kapcsolatok,Szabó Lőrinc fordítása).Ha ez a rendezés nagyban hozzájárult a Ma Griffe sikeréhez,az is bizonyos,hogy Carven kisasszony megálmodott illata letagadhatatlanul eredeti.Carven maga úgy határozta meg alkotását,mint "egy külső illatot,amelynek feledtetni kell,mennyire mámorító".Ezt nyújtja nekünk a jázmin és neroli,tölgymoha,pézsma és vetiver egyszerre győzedelmes és fényűző frigye.

                           Mademoiselle Carven

Véronique Blamont Souvenirs de parfums című könyvében felidézi a következő,idekapcsolódó anekdotát: a Ma Griffe nevet már bejegyezte a Guerlain és a Le Chat is,de néhány tárgyalás után mégis mindkettő úgy döntött,hogy átengedi Carvennek a kizárólagos használatát.Carven lendülete a legváltozatosabb területeken érvényesült.Nem csak a divat világában,bár a tervező számos utazásáról szokása szerint mindig újabb és újabb ötletekkel érkezett.Ilyen volt a fölső,pliszírozott kelmétől látványosan ringó "szambaruha",amelyet Brazíliából hozott,az "amfora" vonalvezetés,amelyet az egyiptomi kultúra ihlette,vagy a ragyogó színpaletta,amely egy mexikói utazás nyomán jelenik meg a kollekcióján.A Carven-ház emellett gyárt kötöttárut,nyakkendőket és ékszereket is.Mindegyikben felismerhető a márkajel: nem csupán a szó szoros értelmében,arról az apró textildarabról,amelyet a tervező nevével a ruhára varrnak,hanem elsősorban fiatalos,lendületes és színpompásan eleven szelleméről.

Finom és élénk illat,amelyet Carven kisasszony kedvenc virágai,a gardénia,a jázmin és a rózsa ihlettek.

A tölgymoha is szerepel a Ma Griffe fás alapjegyei között Jean Carles Roure időtálló alkotásában

Cartier: Must

A parfüm parancsa

Egy rövid angol szó,amely úgy csap le,mint egy parancs (jelentése "kell" vagy "kötelező"),egy márkanév,amely a luxus jelképe és a fás-keleties illat,amely nem maradhat észrevétlen: az 1981-ben piacra dobott Must jelentős hatást gyakorolt a maga korára.Az 1970-es évek elején jelenik meg a francia köznyelvben az angol szó,jelentése körülbelül 'az,ami a legjobb'.Ha egy cég nagy tekintélyre tett szert ötvösként mint legendás ékszerek és karórák alkotója,természetes,hogy a parfüm is helyet kap ebben a kiváltságos univerzumban,amelyben a legnemesebb anyagokkal dolgoznak.A Cartier tehát -a Van Cleef & Arpels,a Boucheron,a Tiffany vagy a Bulgari példájára- úgy döntött,hogy legendás pályáján egyesíti a parfümöket és ékszereket.A Must jól illik az energikus egyéniséghez,tetszik a nőknek: ha nem is a végzet asszonyainak,de azoknak annál inkább,akiket elragadtatásba ejt az anyagok szépsége,a formák szigorúsága és tisztasága.Nem tudunk ellenállni annak,hogy párhuzamot vonjunk a Must és Louis Cartier pompás ékszerei között: a művész elképesztő állatseregletében a szkarabeuszok és flamingók mellett a zafírokból és briliánsokból készült párduc is egy valóra vált álom.A Mustben vonzó szövetségre lép a jázmin,bolgár rózsa,bergamott és narancsvirág,ugyanakkor színre lép két másik "hozzávaló",amely megvadítja a harmóniát: a két állati jegy,a szürke ámbra és a tibeti pézsma.A vágykeltő ámbra,amely kéjes forróságot kölcsönöz a parfümöknek és a nem kevésbé diadalmas pézsma,amely csaknem erotikus feszültséget ébreszt- a Must vitán felül olyan vadállati illatfelhőt áraszt,amely tetszik az erős karakterű nőknek.Ami az ékszerész flakonjának aranytokját illeti,tökéletesen érzékelteti a benne foglalt parfüm gazdagságát.

A vadállati testesség és gazdagság,hozzá a parfümöt tartalmazó,fényűző öngyújtóhoz hasonlatos flakon nagyban hozzájárult ahhoz,hogy a Must immár jó harminc éve a nagy francia parfümök között szerepel.

A parfüm történelme: Távol-Kelet,Görögök,Róma,Közép-Kelet

A Távol-Kelet és a ritka parfümök
Eredetileg,akár a Közel-Keleten,a parfümök Indiában is szigorúan vallási célokat szolgáltak,de hamarosan elterjedt a világi felhasználás is: a parfümös fürdők,kencék és füstölők révén az indiai ember és környezete nehéz illatokat árasztott.A Gangesz partján különleges lepárlókban készültek az áldozati illatszerek,amelyeket megidéz a Kámaszútra,de azt is tudjuk,hogyan mosták le az istenek szobrait szagos vízzel.A nők hosszú órákat töltöttek illatos fürdővízben,mielőtt megkenekedtek volna rózsaolajjal,a gyász vagy búbánat legfőbb jele pedig az volt,ha nem illatosították magukat.
Kínában Fu-hszi (i.e.2852-2737) császár könyve,több mint kétezer évvel időszámításunk előtt,szabályozza a parfümök használatát: a finomabb hölgyek válasszák a jázmin kivonatát,a lila akác és ibolya párlatát.Japánban a hagyomány szerint a parfümöt nem szórják közvetlenül a testre,mégis illatfelhő kísér minden mozdulatot,mivel az öltözékeket aromás,fűszeres zacskókkal,a kimonókat füstöléssel szagosítják és a ruha övében illatot árasztó masszát hordanak az inro elnevezésű,gyöngyház- vagy fémberakásos kis tartóban.

Az ókori Görögország és a parfümök mágiája
A kozmetikumok használata egyiptomi hatásra terjedt el Görögországban,de a görögök voltak azok,akik a fűszerekhez,gyantákhoz és balzsamokhoz hozzáadták a virágok olaját: ez az első történelmi fordulat a parfümgyártás technikájában.A maceráció (olajban vagy folyékony zsírban történő kivonás) műveletét rózsa-,liliom- és ibolyaeszencia készítésére alkalmazták.Emellett tovább élt az égő illatszeráldozat gyakorlata is,különösen a csatában elesett hősök tiszteletére.A rituális alkalmazás nem akadályozta meg a görögöket abban,hogy a parfümöket világi örömforrásnak is tekintsék: a lakomák illatfelhőben úsztak,virágeső hullott és parfümök párologtak a kő- vagy fémvázában.Ám az is igaz,hogy az illatszergyártás Görögországban elsősorban az orvostudomány része volt.Hippokratész illatos fürdőkkel és masszázzsal,valamint aromás anyagokkal kezelt bizonyos nyavalyákat,innen ered az aromaterápia mai tudománya,valamint a gyógyításra használt növényi kivonatok alkalmazása.

Róma és a parfümorgiák
A rhodion (rózsa),melinum (birs),metopium (keserű mandula),narcissium és különösen a sáfrányból készült crocinus vetélkedtek a római szépasszonyok kegyeiért.A hölgyek kedvelték az összetett illatokat is.Néró a feje búbjától a saruja talpáig parfümözte magát,a lakomákon rabszolgák permetezték illatszerekkel a résztvevők fejét,Heliogabalus rózsavízáradattal borította vendégeit.Úgy mondják,amikor Kleopátra elhagyta Marcus Antoniust,a gályák vitorláit édes parfümökkel itatta át,hogy a szél szerelméhez vigye az illatot.
És amikor Poppea meghalt,a legenda szerint Néró több tömjént füstöltetett el érte,mint amennyit Arábia tíz év alatt termelt.A rómaiak elsősorban abban jeleskedtek,hogy tökéletesítsék a görögöktől örökölt parfümgyártási eljárásokat: alkalmazták az illatosítást (virágszirmokat borítottak vékony zsírrétegre,ez átveszi az illatot),a macerációt (meleg zsírban vagy olajban vonták ki az illatanyagot) és a sajtolást.A parfümök iránti rajongás Róma hanyatlása idején érte el tetőpontját.Még a házak küszöbét is szagos vízzel mosták,hogy szerencsét hozzon,a csaták előtt pedig a harci jelvényeket illatosították.Ám a barbárok betörése feledtette Európában ezt a hallatlan fényűzést.

Napkelet kincsei
Az arabok és a Közép-Kelet népei,akik mesterei voltak a fűszereknek és az illatos fűszereknek,a parfümöket ugyanolyan becsben tartották,akár a drágaköveket.Jelentősen hozzájárultak az illatszergyártás fejlődéséhez -nem csupán azért,mert ők hozták be Spanyolországba a pótolhatatlan jázmint,amelynek Grasse is köszönheti felvirágzását a 16.században-, hanem elsősorban azért,mert ők találták fel a desztillációt.A retorta és a lombik (arabul al-ambik, 'a csésze') alkalmazása lehetővé tette az alkohol felhasználását,amely azóta a modern parfümkészítés kizárólagos oldószerévé vált.Ez a második nagy fordulat a parfümgyártás történetében.A harmadik az 1830-as években,Franciaországban következik be,amikor megjelennek a vegyészetben a szintetikus illatanyagok.A gumigyanták és gyanták hidrodesztillációja (desztillált esővízben történt megtisztítása) ugyancsak az arabok találmánya.A parfüm megszentelt jellege Rómában és Keleten fokozatosan elhalványult,amint a szépség és a csábítás mindennapos szolgálatába állt.Ám Európában a késő középkorban visszaszorult az illatszerek használata,a vallási kultuszhoz kötődő tömjén kivételével.A keresztesek vezetik be újra a test illatosítását.A háremek bódító felhői és a fűszerek lassacskán győzelmet aratnak a szigorú északi elvek felett.