Eredetileg,akár a Közel-Keleten,a parfümök Indiában is szigorúan vallási célokat szolgáltak,de hamarosan elterjedt a világi felhasználás is: a parfümös fürdők,kencék és füstölők révén az indiai ember és környezete nehéz illatokat árasztott.A Gangesz partján különleges lepárlókban készültek az áldozati illatszerek,amelyeket megidéz a Kámaszútra,de azt is tudjuk,hogyan mosták le az istenek szobrait szagos vízzel.A nők hosszú órákat töltöttek illatos fürdővízben,mielőtt megkenekedtek volna rózsaolajjal,a gyász vagy búbánat legfőbb jele pedig az volt,ha nem illatosították magukat.
Kínában Fu-hszi (i.e.2852-2737) császár könyve,több mint kétezer évvel időszámításunk előtt,szabályozza a parfümök használatát: a finomabb hölgyek válasszák a jázmin kivonatát,a lila akác és ibolya párlatát.Japánban a hagyomány szerint a parfümöt nem szórják közvetlenül a testre,mégis illatfelhő kísér minden mozdulatot,mivel az öltözékeket aromás,fűszeres zacskókkal,a kimonókat füstöléssel szagosítják és a ruha övében illatot árasztó masszát hordanak az inro elnevezésű,gyöngyház- vagy fémberakásos kis tartóban.
Az ókori Görögország és a parfümök mágiája
A kozmetikumok használata egyiptomi hatásra terjedt el Görögországban,de a görögök voltak azok,akik a fűszerekhez,gyantákhoz és balzsamokhoz hozzáadták a virágok olaját: ez az első történelmi fordulat a parfümgyártás technikájában.A maceráció (olajban vagy folyékony zsírban történő kivonás) műveletét rózsa-,liliom- és ibolyaeszencia készítésére alkalmazták.Emellett tovább élt az égő illatszeráldozat gyakorlata is,különösen a csatában elesett hősök tiszteletére.A rituális alkalmazás nem akadályozta meg a görögöket abban,hogy a parfümöket világi örömforrásnak is tekintsék: a lakomák illatfelhőben úsztak,virágeső hullott és parfümök párologtak a kő- vagy fémvázában.Ám az is igaz,hogy az illatszergyártás Görögországban elsősorban az orvostudomány része volt.Hippokratész illatos fürdőkkel és masszázzsal,valamint aromás anyagokkal kezelt bizonyos nyavalyákat,innen ered az aromaterápia mai tudománya,valamint a gyógyításra használt növényi kivonatok alkalmazása.
Róma és a parfümorgiák
A rhodion (rózsa),melinum (birs),metopium (keserű mandula),narcissium és különösen a sáfrányból készült crocinus vetélkedtek a római szépasszonyok kegyeiért.A hölgyek kedvelték az összetett illatokat is.Néró a feje búbjától a saruja talpáig parfümözte magát,a lakomákon rabszolgák permetezték illatszerekkel a résztvevők fejét,Heliogabalus rózsavízáradattal borította vendégeit.Úgy mondják,amikor Kleopátra elhagyta Marcus Antoniust,a gályák vitorláit édes parfümökkel itatta át,hogy a szél szerelméhez vigye az illatot.
És amikor Poppea meghalt,a legenda szerint Néró több tömjént füstöltetett el érte,mint amennyit Arábia tíz év alatt termelt.A rómaiak elsősorban abban jeleskedtek,hogy tökéletesítsék a görögöktől örökölt parfümgyártási eljárásokat: alkalmazták az illatosítást (virágszirmokat borítottak vékony zsírrétegre,ez átveszi az illatot),a macerációt (meleg zsírban vagy olajban vonták ki az illatanyagot) és a sajtolást.A parfümök iránti rajongás Róma hanyatlása idején érte el tetőpontját.Még a házak küszöbét is szagos vízzel mosták,hogy szerencsét hozzon,a csaták előtt pedig a harci jelvényeket illatosították.Ám a barbárok betörése feledtette Európában ezt a hallatlan fényűzést.
Napkelet kincsei
Az arabok és a Közép-Kelet népei,akik mesterei voltak a fűszereknek és az illatos fűszereknek,a parfümöket ugyanolyan becsben tartották,akár a drágaköveket.Jelentősen hozzájárultak az illatszergyártás fejlődéséhez -nem csupán azért,mert ők hozták be Spanyolországba a pótolhatatlan jázmint,amelynek Grasse is köszönheti felvirágzását a 16.században-, hanem elsősorban azért,mert ők találták fel a desztillációt.A retorta és a lombik (arabul al-ambik, 'a csésze') alkalmazása lehetővé tette az alkohol felhasználását,amely azóta a modern parfümkészítés kizárólagos oldószerévé vált.Ez a második nagy fordulat a parfümgyártás történetében.A harmadik az 1830-as években,Franciaországban következik be,amikor megjelennek a vegyészetben a szintetikus illatanyagok.A gumigyanták és gyanták hidrodesztillációja (desztillált esővízben történt megtisztítása) ugyancsak az arabok találmánya.A parfüm megszentelt jellege Rómában és Keleten fokozatosan elhalványult,amint a szépség és a csábítás mindennapos szolgálatába állt.Ám Európában a késő középkorban visszaszorult az illatszerek használata,a vallási kultuszhoz kötődő tömjén kivételével.A keresztesek vezetik be újra a test illatosítását.A háremek bódító felhői és a fűszerek lassacskán győzelmet aratnak a szigorú északi elvek felett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése